Egy nagyon komoly baja van ennek az autónak. Hogy Magyarországon nem kimondottan létezik. Körülbelül nyolcvan darab van összesen. Ebből jelenleg kettő eladó, az egyik szép de nekem nagyon drága (400.000), a másiknak pedig már ránézésre túl sok árnyalatban "csillog" a kasznija.Nélol kék, néhol lila, nem indítja meg a nyálelválasztást.

 Az Autobianchi a Fiat, a Pirelli és a Bianchi által indított project volt, a Fiat leginkább itt kísérletezte ki a technikai újításait, amelyek később belekerültek a saját autóiba. A Lancia Y10-ből a Pandába csepegtettek, a 112esből pedig a Fiat 127-be. A kötődésemet egy százötvenért hirdetett, fekete Abarth alakította ki, amiben a bőrkormány, az olajhútős, 70 lóerős motor és a különleges formájú felnik erősítették a ragaszkodást. Az sem volt szép állapotban, valahogy mégis sokkal inkább keltett vágyat bennem, és nem az erősebb motor miatt. Talán azért, mert az egy korábbi generációba tartozott, amit jobban favorizálok. Ja, 1969 és 1985 között hat fészliftje volt az A112-nek, mindegyik egy kicsit több műanyagot tett az autó köré. Gondolom nem kell mondani, hogy fenti kékeslila a modellcilus melyik végéhez van közelebb.
Olaszországban nagyon népszerű, kultusza is van, szlalomversenyeken is rengeteget lehet látni,  és mivel tudják, hogy jó, nem adják olcsón. Ha valakinek kétsége támadna a versenyautóságot illetően, az tekintse meg róla videót

A képen látható 1979-es Abarth 5.500 euróért lehetne az enyém. És ez még nem a teleje. A legdrágábbak 10-12000 körül vannak, de egy első szériás Abarthért tizenötezret kérnek. Ennek oka a gokartszerűség, az aranyosság, a jó motor, ami a normál verziókban a FIAT 127 kilencázasa, az Abarthban 1049 köbcentis,olajhűtős, hetven lóerős. Ha lenne eladó, ami tetszik biztosan őrlődnék, így viszont vannak jobb jelöltjeim is.