Szögezzünk le valamit. Az autó nem robotgép. Az ipari termelés csúcsragadozója, és mindennapjaink része. Egy adott kor és kultúra tárgyiasult kifejeződése. Ezért kell írni róla.
Művészek alkotják. Több is. Egy a formáját, egy a belsejét, egy egész csapat a tartalmát. És ez az elv alapvetően ma is érvényes a fogyasztói kultúra és a közös szabályok korában. Az elvárások mások, de még mindig ott van a formai DNS, mindegyikben.
A modellváltás kori formai kontinuitás önmagában könyvtéma. A lényege formai elemek, az autódéenes átörökítése.
Az autó a legösszetettebb termék körülöttünk. Bonyolultabb, mint a házunk. Többnyire szebb is. Még mindig drága, a tömegtermelés felfutása előtt pedig horrorisztikus árú alkotás volt.
Minden érzékszervünkre hat. A formáját nézegetjük, a belsejét tapogatjuk, a motorhangját hallgatjuk, a benzinszag az orrunkba hatol, sőt az autók legtöbbje a szívünkre is képes hatni. Hát ezért olyan fontos, ezért több, mint egy kedvtelés, egy közepesen unalmas hobbi, aminek szombatonként élünk. A tökéletes szenvedély. Mindennap gyakorolhatjuk. Mindig van edzés. Akkor is ha csak a teszkóba megyünk. Ez teszi különlegessé...
